# 2012. szept. 8. / yoga-inspired pep talk for myself.
hát tényleg gyönyörű-gyönyörű helyeken jártunk, mint a fertődi kastély (wow), a pannonhalmi apátság (wow) sopron-győr-veszprém belváros, herendi porcelánmanufaktúra, jáki templom, satöbbisatöbbi, jó volt mindet látni, bár személy szerint mindenhol egy órával többet elidőztem volna. a fertő tavi kenuzás meg elég határozottan kizökkentett a kényelmi zónámból, és összemocskolta a kedvenc nadrágom zöld nádtakonnyal, de azért egy élménnyel több, meg izomlázam is lett tőle, úgyhogy valamire csak jó volt.
már fél tízkor elaludtam este persze, és végigaludtam kábé tizenkét órát, jaj nagyon bájos, mély álmom lehetett. most meg este voltam jógázni, és egy amerikában tanító, de amúgy magyar vendégtanár volt, aki angolul tartotta az órát, és hihetetlen handsome és izmos volt, és ahhh, miért nem tanít itthon? amúgy kicsit túl hűvős volt, fújták vagy a klímából, vagy valamelyik melegítőből a hideget, és én ezt igen utálom, ahogy már egyszer kifejtettem, de ezt kompenzálta a felismerés, hogy valamikor mostanában "ugrott egy szintet" a hajlékonyságom meg a lábam megerősödése, érzem, hogy tényleg van haladás, és nem csak mondogatom magamnak, hogy "na majd egyszer ezt is sikerül..." álló fej-térd tartást már egyre hosszabban ki tudom tartani, egyre jobban bízhatok a tartó lábam combizmában; és a végén ugyanennek a póznak a földön végzett párjánál már ki tudom nyújtani mindkét lábam előre, nem kell térdet hajlítani. boldogság! sok ászanánál meg csak fél év után jöttem, hogy azért nem mentek, vagy éreztem őket kényelmetlennek, mert valami kulcs-mozzanatot nem vittem bele (mint a fej-térd tartás terpeszben, vagy a nyúlpóz). de ami még mindig makacsul nem akar menni, az a faállás, mindig lecsúszik a lábam, és tartanom kell. de majd.
és jóga alatt ötlött belém, hogy (most épp) VÁROM  a sulit, és hogy az nem segít semmin, hogy gondolkodok rajta, hogy menni fog-e, illetve hogy már két évet végigcsináltam úgy, hogy bár végig folyton megkérdőjeleztem magam meg a "képességeim", meg a "tűréshatárom", de mégis összejöttek a dolgok, úgy, ahogy szerettem volna őket. úgyhogy, fuck it. miért ne tudnám ezt is megcsinálni?