# 2012. okt. 27. / Peer Gynt
színházba mentünk ma este, a peer gyntre az örkénybe, és bár nem sok kedvem volt elmenni alapvetően, tekintve, hogy ma szombati munkanap hülyéskedés volt, és mind a nyolc órát megtartották, ráadásul reggel még el is aludtam, úgyhogy volt "izgalom" - de végülis megérte. az első felvonásból elég keveset láttam az előttem ülő kedves göndör hajú férfifejnek köszönhetően (végig azt az ingert kellett leküzdenem, hogy előrenyúljak és letoljam a bácsi fejét), aztán a második felvonásra helyet cseréltem apukámmal, és az sokkal jobban is tetszett, mert belement ebbe a lélektani-mivagyokén-problematikába, szóval tök érdekes volt. persze ha őszinte vagyok, az egész darab lényegének és üzenetének minimum 40%-át még most is homály fedi a fejemben, vagy el kéne olvasni vagy még egyszer megnézni valószínűleg, de így is sikerült valamit kihámoznom magamnak belőle, és rendesen megdolgoztatta az agyam, ami mindig ráfér... a főszereplő - polgár csaba - meg valami hihetetlen ügyes volt (és nagyon szép a csontozata. meg ő is.) elképzelhetetlen számomra, hogy hogy lehet egy ilyen két órás darabot végigjátszani ilyen intenzitáson, ráadásul érzelmileg is tök kimerítő lehet. tehát le a kalappal. meg eleve, minden színész előtt. minden színházlátogatáskor rájövök, mennyire is jó lenne színésznek lenni, megőrülni a színpadon, levetni minden korlátját a saját személyiségemnek és eggyé válni azzal, amit játszok, stb stb, csak attól tartok, alapjában véve nincs akkora érzékem a színjátszáshoz, mint ahogy azt mindig elképzelem. inkább csak szívesen produkálom magam. (ha olyan a kedvem.) á nemtom, a színésszé válás veszélye úgysem nagyon fenyeget már. bár még bármi történhet. amúgy nem ez az első darab, amit ebben a hónapban láttam, a vígszínházban voltam a jóembert keresünk c. előadáson, eszenyi enikővel, aki ezzel belopta magát a szívembe, előtte is mindig szimpatikus volt, de most láttam először színpadon. az is tetszett, de igazából elég hamar kimosódott belőlem. ebben a mai drámában, úgy érzem, több a "material". drámát kéne írnom, tényleg.




DÁVID / 17 / TUMBLR
Hosszú és nagy változások folyamán - mondja Buddha - van idő, amikor a világ befelé fordul,… ilyenkor a lények, mint fénylő csillagok fordulnak befelé. Kristálytiszta szellemből vannak, zavartalan örömben élnek, önmaguk fényében ragyogva keringenek a térben, és szépségükben végtelen időkig élnek.
05/09 06/09 07/09 08/09 09/09 10/09 11/09 12/09 01/10 02/10 03/10 04/10 05/10 06/10 07/10 08/10 09/10 10/10 11/10 12/10 01/11 02/11 03/11 04/11 05/11 06/11 07/11 08/11 09/11 10/11 11/11 12/11 01/12 02/12 03/12 04/12 05/12 06/12 07/12 08/12 09/12 10/12 11/12 12/12 01/13 02/13 03/13 04/13 05/13 06/13 07/13