# 2012. nov. 25.
Ma lett volna az utolsó palotáspróbák egyike, és úgy volt, hogy Dórival utána elmegyünk egyre squasholni, amit pontosan egy éve beszéltünk át először, hogy jajdevicceslenne, de tegnap este hívott, hogy lennragadt a barlangosokkal valami mentős gyakorlaton és nem tud táncolni. A squash még kérdéses volt, hogy összejön-e, de mindenesetre kihasználtam, hogy felszabadult a délelőtt, úgyhogy elmentem jógázni. Megérte, mert gyönyörű volt az álló íjtartásom a bal lábamon, egyszer sem estem ki, és már egészen kezd hasonlítani ehhez (legalábbis így szeretem elképzelni a dolgot). Meg is dícsért Orsi. Meg a repülős hátizomerősítőt is legyönyörűzte, bár ott nem éreztem indokoltnak, de hát nem baj, minden dícséret ad a következő pár ászanához erőt. Aztán írta smsben Dóri, hogy a squasht is mondjam le, mert nem fog tudni jönni, és egyszerre voltam csalódott de örültem is, mert egy esetleges kínosságot elkerültünk (és egy héttel eltoltuk, gondolom). Mindegy. A buszon meg szerelmes lettem egy édes szőke fiúba, aki a Harry Potter első részét olvasta angolul, és látszott, hogy nagyon próbál valamilyen városi-deszkás-cool stílust képviselni. Úgy látszik, a menőn-öltözködő-szőke a gyengém (lsd. Imi). Hiába próbálom minimálisra csökkenteni az álmodozásaimat képzeletbeli románcokról, a tömegközlekedésen kialakuló, húszperces plátói szerelmekről nem tudok leszokni.