#
2012. nov. 16. / Summertime Bikram
Ma igazán nyári hangulatú jógaórán voltam - Andi tartotta, akinél tényleg nyáron jártam legutoljára, kevesebben is voltunk (pedig most csinálják a 30 napos kihívást, és azt hittem, egész hónapban mindig egymás nyakában fogunk jógázni), és csak két pasi volt rajtam kívül, úgyhogy nem volt a kínos öltözős tolongás. Jaj, annyira jó volt, hogy nem igaz. Olvastam egyet s mást Bikram bácsi furcsaságairól meg hatalmas egójáról egy magyar blogban, meg gondolkodtam az egész rendszeren is, és egy picit kiábrándultam belőle egy-két hétre, de aztán elmegy az ember egy ilyen szinte tökéletes órára és a végső savasanában fekszik, és annyira teljesnek és
kellemesen halottnak érzi magát, hogy ez az egy érzés minden más kétséget felülír. Tudniillik bármennyire is lehet kritizálni valót találni ezen az enyhén
kereskedelmi jógaágazaton, amit ad, az egyszerűen kurva.jó.
Odamentem dicsekedni Andihoz, hogy ma sikerült először lábujjhegyállásban a jobb oldalamon pár másodpercig végre összetenni a tenyereimet - erre pedig azt mondta, hogy igen, látta is, milyen sokat változtam és fejlődtem, meg fogytam is. Hát több persze nem is kellett, hogy visszalopja magát a Bikram a szívébe, ha, ha, ha. Kár, hogy Andi ilyen ritkán tart órát, mert ő sokat dícsér órán külön-külön embereket meg az egész csoportot együtt is, és ez tök inspiráló tud lenni. Ez hozza egyensúlyba a néha katonás stílusát. Meg látszik, hogy nagyon precíz is. Bírom a precíz embereket, mert az valamilyen kiegyensúlyozottságra utal.