# 2012. dec. 30. / Bekezdések nélkül
Tegnap ünnepeltük nagy családilag nagyszüleim ötvenedik házassági évfordulóját, és sikerült becsiccsentenem (adta magát a dolog, ugyanis a program borkóstolás volt Neszmélyen, és aztán ott is aludtunk a hotelben, ma jöttünk haza), nagyon vicces volt a hat pohár bor után a családi vacsora, csak aztán beszólt a mellettem ülő unokatesóm plusz a bátyám is, és részeg-bedurciztam, ami ugye elég rossz, aztán átmentem aludni a tök messze lévő vendégházba, ahol a szobánk volt, de nem tudtam, és feküdtem ott a boxerben a tök kényelmes, hatalmas ágyban, és akkora már kiszállt belőlem a bor, de ezt a verset írtam a mobilomba: "Nem neheztelek senkire/ és nem haragszom semmire/ és olyan puha ez az ágy." Szóval elég boldog és elégedett lehetettem, amin meg is lepődtem, mert azt hittem, bosszúsan fogok kijózanodni. De aztán túl sokat kellett várnom a bátyámra, ugyanis egy szobában aludtunk, egyedül kezdtem magam érezni, nem bírtam aludni, és mikor megjött végülis (mert közben a szomszéd szobában az unokatesónkkal beszélgetett), kicsit elbaszta az elégedettség-érzésem, mert beszélgettünk és elkezdett kioktatni a Zéletről, mint általában, hogy ne játsszak szerepeket, hogy néha fogjam be a pofám, ha nem muszáj megszólalnom, hogy meg kell találnom magam, de azt is mondta, hogy ő tizenhat évesen még nálam is sokkal fejletlenebb volt önismeret terén. Na mindegy, végül is jó tanácsokat mondott, de annyira okos professzornak hatott, hogy kicsit idegesített is, aztán még az LSD-s bad tripjét is elmesélte, na ez totál nyomasztó volt a sötétben éjjeli háromkor, bármennyire is "látta az úristent egy pillanatra". Whatever. Elég fura nap volt. Aztán reggel mentünk reggelizni, hatalmasat ehettem, mert bár délre hazaértem nagybátyám kocsijában, de nem éheztem meg igazából egyáltalán este hatig, amikor is még elmentem jógázni! Féltem, hogy kellemetlen lesz, meg majd belealszom, de Andy tartotta, és direkt hozzá mentem, mert már kicsit untam a csaj oktatókat, és iszonyú keményen végigdolgoztam a másfél órát, szerintem nyár óta nem nyomtam ekkora energiabedobással, legalábbis nem emlékszem. Olyan voltam, mint fénykoromban! És Andy tökre megkedvelhetett, mert már mindig kezet fogunk, és tök jó fej, és dícsér, és "oh, ciao, brother, I was happy to have you here today", stb. Szóval, ez is jó volt, és eltüntette az üresség-érzésemet, ami megszállt. Kicsit valahogy el is ment a kedvem attól, hogy igyak holnap Petráéknál szilveszterezéskor, de volt barát-dráma is persze ismét, Anna valószínűleg nem jön, úgyhogy hármasban Andival és Petrával tényleg csak inni fogunk tudni. Mármint, nyilván nem, de remélem megjön majd a kedvem hozzá. Holnap reggel megyek H&M-be, mert van ötezer forintos ajándékkártyám nagybátyáméktól, és remélem, találok valami jó leárazott cuccot, és abba megyek ebbe a zseniálisnak ígérkező szilveszteri "partiba", és reménykedek, hogy kisül belőle valami jó. Annyira rossz már nem lehet, mert nem lesz nálam cigi, mint tavaly, amikor kínosan rejtegettem itthon az arany Marlboromat. Ahahah. De tényleg.