# 2013. jan. 28. / Andremo a Venezia tra 3 giorni
Uram-Isten. Olyan energetikusnak és kompetensnek és boldognak éreztem magam hazafelé jövet összhangról minden különösebb ok nélkül (bár lehet, hogy volt oka, mert találkoztam a zenesuli előtt Boróval aki még mindig édes, tesóm volt csellótanárjával, aki odáig volt, hogy láthat, összhang is jól ment és egyre jobban kedvelem a tanárnőt, és mondta, hogy miket nézzek meg, ha van lehetőségem, Velencében, és szereti az Utas és holdvilágot, bööööee), hogy csak na, tisztára kedvem jött futni egy nagyot. Pedig pont olyan állapotok vannak most, hogy jókat tudnék róla siránkozni: két nap múlva zongoravizsga és a múlt heti próbakoncerten elég gyatrán mentek a darabok (Bartók Csörgőtánc és Liszt b-moll etűd); szerdán matekdoga, csütörtökön biosz és magyar szövegteszt (Sirály + Három nővér), de most úgy éreztem, mindenre képes leszek és megcsinálom és yaaaay! Ráadásul körülbelül hat órát aludtam csak. Lehet, hogy pont ez az oka a fura életkedvemnek, mert tényleg szétcsattanok, és ez szokatlan. De nem akarom megmagyarázni, csak kihasználni. Mondjuk pöppet tartok tőle, hogy mihelyst elkezdek valóban tanulni, elszáll belőlem ez az egész, de ááájjj. Ééééés csütörtökön este fél tizenkettőkor indulok Velencééébee busszal és ott alszunk egyet egy hotelben és aztán jövünk vissza vasárnap, és eddig paráztam tőle és kedvetlenkedtem és csak arra tudtam gondolni, hogy biztos faszfejekkel leszek egy szobában, de basszus, VELENCE. Hát hülye vagyok????