# 2013. jan. 31. / Il sole
Ma gyönyörűségesen szép, tavaszi idő van. Először Dóri kérte, hogy menjek ki vele az udvarra szívni egy kis friss levegőt, aztán Petrával is kiugrottunk a Sparba, és a suli előtt láttam egy anyukát babakocsival, és valahogy teljesen rám jött a kedv, hogy apa legyek. Ahogy Petrának is mondtam, kitolhatnám a babakocsit a parkba, olvashatnám a könyvemet a padon, míg a pici alszik, apró darabokra vághatnám neki a banánt és megetethetném vele... és megérnék a fárasztó, idegtépő pillanatok, mert lennének cserébe ilyen szép, békések is. Olyan jó lehet szülőnek lenni.
És lehet, hogy van szebb, mint egy üres, csendes iskolai folyosó, ahova besüt a délutáni napfény, de én még nem találkoztam vele. Megyek még az esti indulás előtt jógázni is. És közben próbálok nem arra gondolni, hogy de lesz gáz a hotelben, mikor be kell férnem valamelyik szobába, hanem arra, hogy milyen szép lesz Velence. De annyira nehéééz. Sosem leszek jobb a görcsölésben.